Sokkal hamarabb felkeltem, mint kellett volna, ezért inkább elindulok... Túlságosan is fájna megint elbúcsúzni nagyapától....
Viszonylag hamar odaértem. Nem tudom, hogy mit fognak nekem szólni! Mi lesz, ha mindenki utálni fog? Nem lesz senki, akinek itt elmondjam a bánatom...
Eközben...
Merlia és a lányok már az asztalnál vártak engem:
- Lányok! Fogadjátok majd be Jennelát! Ő is ugyan olyan lesz, mint ti! Ha pedig elutasítjátok, akkor nyilván nem is tud beilleszkedni, sem tanulni! És az a ti lelketeken fog száradni!
Ekkor beléptem. Teljesen elámultam, amit odabent láttam! A drága bútorok és festmények... na és persze az a sok tekintet... mindenki engem bámult! Nem igazán avgyok ehhez hozzá szokva!
Merlia egyből kedvesen üdvözölt:
- Jó reggelt Jennela! Foglalj helyet!
- Mikor szeretnél kezdeni?
- Amilyen gyorsan csak lehet - vágtam rá.
- Rendben - nevetett - először akkor legalább egyetek valamit! Utána valamelyikőtök mutassa meg Jennelának a szobátokat, és öltözz át! Nekem mennem kell, lesz egy fontos megbeszélésem, de este már itthon leszek!
Már mindenki elment, csak Ira, Amira és én nem. Kellemetlen volt nekem ott ülni, mert én még nem iskerem őket, és egy kicsit félénk is vagyok... Ráadásul nem is tudom, hogy mit gondolnak rólam...
- Nézd! Az új lány! - mondta gúnyosan.
Igazából csak most éreztem magam kellemetlenül...
Amira pedig erre csak halkan kuncogni kezdett. Éreztem, hogy itt mindenki utálni fog... Megfogtam a tányérom, és odavittem Arcana-nak, aki éppen mosogatott.
Ekkor hirtelen odalépett hozzám Nelva.
- Szia Jennela! Gyere, megmutassam a szobánkat?
- Igen, köszi!
Végre egy barátságos elf! Azt hittem,hogy már mindenki tényleg ilyen bunkó...
Ekkor futni kezdtünk...
- Tádáá! Ez itt a mi kis "lakhelyünk"!
- Wow! Nagyon szép!
- De most próbáld fel az őrzői ruhád! Kíváncsi vagyok, hogy hogy milyen rajtad!
Odasétáltam a ruhásszekrényhez, és kihúztam az egyik fiókját.
- Nagyon szép vagy!
- Köszi Nelva!
Ezeket a szavakat kimondva, az életem teljesen megváltozott... Jobb lett, vagy rosszabb? Hát az majd a jövőben kiderül...
Bejött Arcana...
- Hé! Jól nézel ki Jennela! De a hajad nem jó! Tudatni kell az ellenséggel, hogy te kemény lány vagy!
- Gyere, majd én kezelésbe veszlek! Ülj le a székre, és várj!
Csak bámultam magam a tükörben, és közben magamban ezeket mondogatva:
"Na most mi fog jönni...."
De a végeredmény meglepő lett!
- Kész is! Hát sokkal jobb így?
- De igen... Köszi Arcana!
Majd felmentem az emeletre, és benyitottam egy ajtón.
- Ááá! Fürdő... pont erre van most szükségem!
Eközben, míg én lazulok...
- Szerintem túl gyenge ahhoz, hogy közénk tartozzon!
- Igen?! Akkor én hogy a francba vagyok most itt?!
- Nem értem miért vagytok vele ilyenek - mondta Nelva szomorúan.
Ekkor visszamentem, erre persze abbahagyták a beszélgetést...
- Valami baj van?
- Nem, nincsen... Csak olyan érzésem van, hogy ti itt nem láttok engem szívesen...
- Ne mondj ilyet!
- Ne is foglalkozz velük! Hidd el, hogy holnap már befognak téged fogadni! Csak új nekik még ez a dolog!
- Akkor... te hogyan tudtál egyből befogadni?
- Mert én nem tudok hidegvérrel gyilkolni... Ne értsd félre, szeretek harcolni! De utálok embereket ölni, akár mennyire is haragszom rájuk...
Ezek mondatok nagyban hatottak rám... Ki kell szellőztetnem a fejem...
- Óh, Nelva! Mindjárt elsírom magam...
- Nyugi! Menj ki az erkélyre, és gondold át a dolgokat!
Bólogattam, és elindultam.
Nem is értem, hogy egy ilyen ártatlan és jószívű lány hogy lehet egy harcos... Azt hittem, hogy ha ide fogok tartozni, soha nem akarok innen elmenni... de ha ilyeneket mondanak nekem, megfogom magam gondolni! Ez vagyok én, Jennela Mistmage... Hát ha már itt vagyok, belenézek a távcsőbe!
Ki az a két fura alak? Jesszus... Nagyon félelmetesen néznek ki... és erre jönnek! Halk sikításom hallatszott, amit Amira macskafülei egyből meghallottak.
- Mi a baj Jennela?
- Közelednek...
- Kik???
Erre persze nem tudtam mit mondani...
Kinézett az erkélyen és meglátta őket.
- Honor... vajon mit akarhat?
Ekkor idejött Arcana is.
- Csá! Mit néztek?
- Arcana! Jön Flame és Medea Honor!
- Hogy mi?!
- Testvérek? - kérdeztem.
- Nem. Férj és feleség. A gonosz uralkodók, tehát ja... végünk van! - mondta nyugodtan Amira.
- Ebből nem sül ki semmi jó! Szólnunk kéne Merliának!
- És még is hogyan? Gyűlésre ment! És lehet hogy csak egy óra múlva jön haza!
- Lányok! Nem akarok beleszólni, de mindjárt ide érnek!
- Majd én lerendezem! - mondta határozottan Arcana.
Eközben...
- Nyugi Szívem! Beszéld meg velük, aztán menjünk!
- Természetesen, Medea! Már ha szóba állnak velünk...
- Mit keresel itt Honor?
- Ó, a kedvenc vadmacskám, Arcana! Biztosan nem szeretne vért veszíteni, úgyhogy jobban teszed ha végig hallgatsz!
- Egy: nem vagyok a vadmacskád! Kettő: Ha így haladsz, nem hiszem, hogy én fogok vért veszíteni...
- Nyugi van! Inkább hívd ide Nordont! Ő jobban ért az ilyenekhez!
- Ő most nincs itthon! Egyébként mit akarsz?
- Azt ő majd tudni fogja!
Ebben a pillanatban hazaérkezett Merlia.
- Honor?! Mit akarsz?
- Háború...
- Tessék?
- Támadni fognak, fogunk! Persze, ha megtárgyaljuk a dolgokat, ez változhat...
- Ne legyél már ennyire szigorú!
- Nagyon gyanús vagy nekem, Honor!
- Lesz tárgyalás, vagy sem?
- Jól van, benne vagyok! De! Ha megtudom, hogy átvertél, annak súlyos következményei lesznek!
- Nekem tiszta a lelkiismeretem... Szóval... és mikor legyen a tárgyalás?
- Most!
A következő tíz percben már ott ültünk az asztalnál, kivéve Amira, aki nem akart lejönni a tárgyalásra.
- Mint megtudtuk, hogy az elfek kontinensei EZ a város ellen indulnak harcba. És ebből a buliból mi sem maradhatunk ki!
- Ez... nagyon szemét megjegyzés volt! Pedig igazán tudhatnátok, hogy a hadseregetek nagyon gyenge, pedig
, pedig férfiakból áll, és több százan vannak. Mi meg itt vagyunk 6-an, és nők... láss csodát, még is mi vagyunk az erősebbek!
- Tehát azt hiszem ezt megbeszéltük! Jöhettek nyugodtan!
- Jönni is fogunk!
- Jennela lányom, kimennél a tréningpályához, kint hagytam a gyűrűmet! Biztosan megfogod találni!
- Rendben!
Nem értem pontosan, hogy ez most miért is jó, de már nem nagyon bírtam odabent...
Ahogy elindultam, hirtelen felállt Flame is, és kiabálni kezdett.
- Ilyen megaláztatás közben én nem tudok tárgyalni! Ki kell mennem levegőzni, pár perc és visszajövök!
Persze ahogy meglátott követni kezdett a szemét! Nincsen, nagyon nincsen jó előérzetem!
- Szia Jenny!
- Te honnan tudod a nevem?
- Az nem érdekes! Milyen szép este van, nem igaz?
- Hagyj békén - sikítottam.
- Nem foglak bántani...
Majd megcsókolt...
FOLYTATJUK...
A következő részben:
Jennela elhallgatja a csókot Flame-mel, de Arcana hamar rájön, hogy újdonsült barátnőjével valami nincsen rendben. És persze kzeleg az első harc, egy újabb váratlan látogatás és kiderül a csók...rül eenült barátnőjével
