-Rendben? Szuper! Akkor holnap délután 5-re legyen kész! Szia!
- De... - mondtam, bár elég halkan, valószínűleg megsem hallotta.
Szerintem ennek nem leszjó vége... De ki tudja... Lehet, hogy tetszeni is fog Kyu Bongnak... Igaz, hogy még azt se tudom, hogy miről fog szólni a dal, de evés közben hátha eszembe jut valami!
El is kezdtem egy kis zödségsalátát csinálni... Ahogy belegondoltam kezdtem egyre magabiztosabb lenni... és éhesebb!
Abban meg csak reménykedni tudok, hogy Kyu Bong nem fog megharagudni rám... Elég nehéz ezt magamnak is bevallanom, de lehet, hogy érzek valamit Kyu Bong iránt...
Leültem az asztalhoz, és enni kezdtem. A dalhoz még mindig semmi ötletem nem volt... De előbb vagy utóbb úgy is el kell kezdenem!
Leültem a géphez. De csak meredten bámultam a képernyőt, a kezem a billentyűzetre raktam, hogyha eszembe jut valami rögtön tudjam jegyzetelni. Semmi sem jutott az eszembe...
De aztán több órás szenvedés közben, kész lett a fél dalszöveg! Ezt majd kinyomtatom, és befejezem saját magam. Addig is nem szeretném ha Kyu Bong megtudná... Amíg Shuck Chin menedzser nem hagyja jóvá, addig nem mutathatom meg nekik... de nem is akarom! félek, hogy kiröhögnének...
Egész jó eddig! Büszke vagyok magamra! Ekkora nyomás alatt nem könnyű dalt írni... Kinyomtatom majd, még van időm holnapig. Mivel már nem maradt semmi dolgom, elindultam a szobánkba.
Mindenhol megágyaztam, ugyanis az egész házban csak én tudok ilyet... Mindenhol kupit hagynak maguk után, és utána még én vagyok a hibás ha úgy is marad... De ezen most nem tudtam mérgesen gondolkodni, ugyanis tök jó kedvű lettem!
Most már ténylegesen mindennel végeztem! Úgyhogy meg is nézem a fan-oldalunkat!
Megnyitottam a kommenteket. Semmi mást nem láttam, csak, hogy "jaj, Kyu Bong olyan cuki!! :3" és, hogy a fiúkat dicsérik, és csorgatják a nyálukat... Igaz, hogy a rajongók 97%-a lány, de attól még rólam is írhatnának. Ahogy egyre jobban görgettem lefelé egyre jobban csak idegesítettem magam... Ezért ki is kapcsoltam a gépet.
Ahogy felálltam a géptől bejöttek a fiúk, akik furcsán jókedvűnek és józannak (ez náluk elég nagy teljesítmény) tűntek. Kyung bement a szobánkba, úgyhogy gondoltam utána megyek, és megkérdezem, hogy miért ilyen jókedvű itt mindenki.
Lefeküdtem az ágyamra, Kyung pedig az ő ágyára.
- Kérdezhetek valamit?
- Hát persze!
- Hát csak...
Erre már nagyon kíváncsi lettem, ezért odasétáltam hozzá.
- Igen? - kérdeztem.
- Úgy néz ki, hogy Kyu Bong-nak végre lesz egy normális kapcsolata!
Ez a mondat után azt hittem, hogy meghasad a szívem...
- Oh, hát ez nagyszerű... Nem is tudtam, hogy neki lehet olyan - próbáltam nem gyanút kelteni.
- Ja, hát én se - nevetett Kyung.
- Figyelj Kyung! Ti aludjatok csak nyugodtan, elég késő van már... Nekem még van egy kis elintézni valóm!
- Hát rendben...
Majd elindultam ki a konyhába.
Leültem az egyik székre, és ittam egy kis kakaót... Legszívesebben csak üldögélnék egészen holnap reggelig... Nem lennék képes Kyu Bong szemébe nézni... Mert ha ő beszél nekem erről, akkor 1000 százalék, hogy elsírom magam...
De azért aludni mégis csak muszáj... Átöltöztem, és aludni kezdtem... Holnap nekem tutira végem van...
Folytatjuk...
