Másnap már hajnalban felkeltem, mert attól féltem, hogy elalszom.
Dörzsöltem a szemem, mert még eléggé fáradt voltam... Elalvás előtt viszont rengeteget gondolkodtam, hogy lehet, hogy még is Becca fog nyerni. De az adott egy kis önbizalmat, hogy tudom, jó menedzserem és emelett jó stylistjaim is vannak!
Ekkor hirtelen beviharzott Shan.
- Jó reggelt, Hyang!
- Hát te honnan tudtad, hogy ébren vagyok?
- Hallottam a belső hangjaidat!
- Hogy mi? - néztem rá értelmetlenül - Egyébként neked is jó reggelt!
- Semmi, csak ma nagyon vidáman ébredtem! Jó előérzetem van!
És tényleg sugárzott róla a vidámság. Nem tudom mitől ilyen boldog... egyáltalán nem biztos, hogy engem fognak választani!
- Ja igen, mielőtt elfelejtem: mi is lenne az a meglepetés?
Közben elkezdtem megágyazni.
- Ja igen... Hát... És örülsz, hogy jön a régi barátod? - mondta zavart nevetéssel.
- 1: Ari nem a régi barátom, mert még mindig jóban vagyunk 2: ne akarj eltárni a tárgytól. Szóval?
- Rendben... akkor gyere közelebb!
Közelebb mentem hozzá, erre ő odahajolt a fülemhez, és mondta suttogva:
- Az titok...
- Ugye most csak viccelsz velem? Megigérted!
- Tudom, de jobban járunk, ha még nem tudsz róla!
Próbáltam beletörődni, bár egy kissé most ez nehezen ment...
- Rendben, megpróbálom ezt elfogadni, csak tudd, hogy most haragszok rád!
- Rendben, én ezt fogadom el, és meg is értem! De majd ha meglátod a válogatásra tervezett ruhád, majd biztosan meggondolod magad - mondta kacsintva, majd kiment.
Nem hiszem el, hogy nem mondta el...
Kínomban már nem nagyon tudtam mit cisnálni, a tükörhöz ballagtam, és rájöttem, ideje egy kis frizura váltáshoz! Úgy is kelleni fog a válogatásra.
Ez lett a végeredmény! Szerintem elég jól sikreült! Vajon még is engem választanak majd?
Még nézegettem magam a tükörben, és meg is láttam, ahogy belépett Ari!
Odaszaladtam hozzá és megöleltem.
- Ari! Ezer éve nem láttalak!
- Én is örülök, hogy látlak!
- Ha tudom, hogy ilyen hamar jössz, akkor legalább felöltözök!
- Semmi baj! A lényegm hogy itt vagyok, nem?
- Mi van vele mostanában? Már nagyon régen nem beszéltünk, Hyang!
- Hát eléggé be vagyok táblázva (ez itt egy kicsit hazugság), és nem is akartalak zavarni a turné közben!
- Pedig nem zavartál volna. Mostanában eléggé magányos vagyok, főleg amióta Japánba utaztam!
- Gyere mesélj, üljünk le!
- Mikor érkeztél Szöulba?
- Tegnap este. Annyira nem voltam fáradt, már nagyon hiányott a szülővárosom! Kína nagyszerű ország volt, mint koncerthely... - ennél mondatnál egy kissé elpirult.
- Kivel jöttél össze?
- Kínában találkoztam vele, a neve Kenji. A legcukibb fiú a világon!
- Na igen, és hogy is volt?
- Hát koncert közben én igazából már láttam őt, és na... nekem is bejött! Még soha nem éreztem ilyet! A koncert végén kaptunk egy-két ajándékot, és az egyik macin volt egy levél, amira az volt ráírva, hogy Arinak Kenjitől. Nem tudtam, hogy ezt kitől kaptam, de gondoltam, hogy nem attól a fiútól, aki nekem annyira bejött. Még ott voltunk pár napig a városban, és mindennap kaptam ajándékot, és mindet Kenjitől. Utolsó este egyedül jöttem vissza az autogramm osztásról, és szembe jött velem az a fiú, akit a koncerten láttam, átkarolta a derekam és azt mondta: Arinak Kenjitől. És megcsókolt!
- Hú, ez nagyon romantikus! Bemutathatnád nekem a barátodat!
- Rendben! Majd valamikor megbeszéljük! Na és te hogy állsz fiú ügyben?
- Ó...hogy én? Rólam ne is beszéljünk! Azt se tudják a fiúk zöme, hogy létezem!
- Ugyan már! Egy fiatal és szép modell lányt? Biztos, hogy rajonganak érted a fiúk, csak te nem tudsz róluk! De majd megoldjuk - mondta, kacsintva az utolsó mondatot.
- Rendben... Nem vagy éhes?
- Hát egy kicsit az vagyok...
- Rendben hozok neked valamit enni! És egyébként meddig maradsz? Mert akkor megkérem Shant, hogy készítesen ebédet!
- Még nem tudom! Szeretnék minél tovább maradni - mondta nevetve.
Kb. negyed órával később...
- Hoztam neked egy kis szendvicset!
- Köszönöm! De mi tartott ilyen sokáig? Azt hittem elfelejtettél, és elmentél valahová vásárolni!
- Jól van! Csak rá kellett beszélnem Shant, hogy itt maradj ebédre!
- Nem muszáj! Ha zavarok, akkor haza megyek, itt lakom a közelben, máskor is el tudok jönni!
- Nem, nem! Itt maradsz ebédre!
- Oké, én annak csak örülök!
- Ne tessék, egyél! - mondtam vidáman, és odaadtam neki a szendvicset.
Majd elkezdte enni.
- Köszönöm, finom!
- Semmiség! MÉG Shan is megtudja csinálni - mondtam nevetve, külön hangsúlyozva a 'még' szót.
- Haha, ez jó volt! - mondta nevetve - Egyébként mikor lesz a következő fotózásod?
- Még bizonytalan, de remélhetőleg holnap! Ma lesz a válogatás, mert idejött egy brit szőke plázacica, és mindent elakar előlem venni, hogy nekem ne legyen munkám...stb.
- Ez durva... Én nagyon drukkolok!
- Köszi Ari! Igazi jó barát vagy!
Közben sokat gondolkodtam, milyen szerencsés Ari! Van barátja is, aki igazán szereti, és híres. Remélem ez nálam is így lesz hamarosan! Még sokáig beszélgettünk, de hamar eljött az ebéd idő!
- Gyere Ari! Menjünk ebédelni!
Először én beléptem a konyhába, de rögtön valamilyen bűz csapta meg az orromat...
- Shan! Mit csináltál már megint? Mi ez az égett szag?
- Ööö... megpróbáltam gofrit sütni... De bent hagytam a sütőben...
- Gratulálok! Akkor most mit fogunk ebédelni?
- Csináltam salátát... azt úgy sem lehet megégetni - mondta zavart nevetéssel.
Ari eközben csak a háttérben nevetett.
Leültünk az asztalhoz, Shan elment zuhanyozni, én pedig Arival ebédeltem...
- Héj... Shan mindig ilyen ügyetlen?
- Hát ja... Főleg, amikor 3 számmal kisebb cipőt rendelt nekem a divatbemutatóra...
- Ezt most komolyan mondod? - nevetett Ari.
- Hát ja... Olyan jó, hogy eljöttél! Akkor ma az egész napom egy egész unalom lett volna!
- Én is örülök, hogy eljöttem! Máskor is jöhetek? - tapsolt Ari.
- Persze! Tőlem akár holnap is!
- Jaj de jó! Köszi szépen! Annyira örülök!
- Igen én is! - mosolyogtam.
Felálltunk az asztaltól, mert Arinak már mennie kellett.
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttél!
- Én meg örülök, hogy eljöhettem! Sok szerencsét a válogatáshoz!
- Köszi Ari! Na majd gyere máskor is!
- Szia Hyang! Mégegyszer sok szerencsét!
- Szia! Köszi, majd igyekszem!
Majd elment...
Később, estefelé...
Én már bent voltam a szobámba, és vártam Shant.
- Itt is vagyok!
- Oké, akkor most mi a következő lépés?
- Öltözz, aztán mehetünk a fotóstúdióba!
- Rendben!
- 2 perc és visszajövök!
Rábólintottam, és a komódomhoz mentem.
2 perccel később...
- Kész is vagyok!
- Azta! Gyönyörű vagy! Biztos vagyok benne, hogy tiéd lesz a munka!
- Tényleg így gondolod?
- Bízz bennem! Sikerülni fog!
- Köszi Shan! Már én is érzem, hogy én fogom megkapni a fotózást!
Íme a fotóstúdió. Minél közelebb értünk a stúdióhoz, annál jobban izgultam...
Amikor felértünk a terembe, ahol a fotózás lesz, hirtelen röhögnöm kellett, több dolog miatt is:
• Az iker fotósok, akik alig beszélnek koreaiul
• Becca ruhája és ahogy egyáltalán eljött egy válogatóra...
És ő komolyan így akar "versenyezni"? Na erre én is kíváncsi vagyok...
Shan odament köszönteni az egyik fényképészt:
- Üdv névrokon! (igen, tényleg Shannak hívják az egyik fényképészt)
- Mi nem lenni rokonok - mondta homlokráncolással a fényképész.
- Jó, mindegy... Szóval, itt is vagyunk, viszont...
- Igen, én tudni helyzet! Választást kezdeni most!
- Köszönöm...
Mondta a másik fényképész:
- Akkor kérem modelleket, fárdni fel vászon elé!
Majd odamentünk a vászonhoz. Shan és a másik Shan is közelebb jöttek.
- Lányok szépek...- mondta elhalkuló hanggal a fényképész.
- Valami baj van? - kérdezte kissé mérgesen Shan.
- Igen, lenni elég nagy baj!
- És mi az?
- Te várni egy pillanat, beszélni IGAZI rokon!
Erre Shan már egy kicsit kezdett begerjedni... Én viszont már izgultam nagyon ... A lábaim remegtek, már majdnem összestem ott mindenki előtt... Ennyire még soha sem izgultam...
Majd valamelyik (nem tudnám megmondani melyik) elindult felénk...
- Én nem tudni dönteni! - mondta Shan?
- Én sem tudni! - mondta a másik is.
- Mi nem tudni dönteni, dönteni úgy, hogy Kő...Olló...Papír!
- Te hülye lenni Shan! Kő...Papir...Olló!
- Hogy micsoda?? Komolyan így akarja eldönteni, hogy ki nyerjen?
- Te nyugodni meg, másképp mi nem tudni dönteni!
- Rendben - kezdte nyugodt hangon Shan - rajta, kezdjétek a kő-papír-ollót!
Majd elkezdtük... Elég cikisen éreztem magam... Az első próbálkozásra döntetlen lett:
- Újat, újat! Döntetlen lenni! Így mi még mindig nem tudni dönteni!
Már kezdtem én is mérges lenni, és feszült... mi van, ha nem lesz szerencsém?
A második menet kezdeténél nagyon feszült voltam... De amikor kimondtuk a 3-at, hatalmas kő esett le a szívemről!
- Olló és papir! Hajrá Korea, nyerni koreai modell - kiabált Shan? vagy az egyik iker, a lényeg, hogy én nyertem!
- Ez az! Ha-ha Becca! Ezt jól megszívtad!! Ez az!! NYERTEM!!!
- Szép volt Hyang! Tudtam, hogy megcsinálod! Habár nem hittemm hogy így, de akkor is tiéd a munka! - tapsolt Shan.
- Rendben, akkor holnap délután három órára várni titeket, ti ne késni, mert akkor én mérges lenni! Én kívánni jó éjszakát!
Ekkor Becca menedzsere dühösen lépett hozzá...
- Mit képzelsz magadról? Minden munkát meg kell kapnunk előttük! Egyszerűen hogy nem lehet ezt megérteni? - kiabált... mondjuk érthető...
Majd elindultunk hazafelé...
Amikor hazaértünk elmentem aludni. Nekem sokat segített ez a mai beszélgetés Arival, sok dologban felnyitotta a szemem! Na jó éjszakát mindenkinek!
Eközben...
- Nyugi, lesz ennél még nagyobb veszteséged is - mondta, utána gonoszul nevetett...
FOLYTATJUK...
