Ilyet még álmomban sem gondoltam volna (na jó, talán)...
Ezután csak meg se tudtam szólalni...De hát muszáj lesz...
- Kyu Bong... Én ezt nem értem... Neked van már egy barátnőd nem?
- Nem, vele már szakítottam...De én most csak annyit mondok, hogy... Szeretlek!
Ekkor meg aztán mégjobban nem tudtam mondani semmit. Hát, beteljesült az egyik vágyam... Az egyik lejobb vágyam!
- Ezt most nem gondolhatod komolyan! - mondtam mosolyogva.
- Pedig igen...
Majd mégegyszer megcsókolt.
Már eléggé késő lehet... És ma lesz a "nagy mesterművem" leleplezése. Kíváncsi vagyok a többiek véleményére... Ezért felálltunk, és elindultunk haza.
Ahogy beléptünk az ajtón, mindenki ránk figyelt. Hát azért, remélem, hogy még nem késtünk el... Az nagyon kínos lenne!
Ekkor be is lépett Shuck Chin menedzser.
- Sziasztok!
- Hogy-hogy ilyen későn jöttél? - kérdezte Kyu Bong.
- Mindent a maga idejében! Soo Min, gyere ide!
Odamentem hozzá.
- Elkészült?
- Igen. Meg is nézheted!
- Oké, csak először el kell mondani a többieknek!
- Fiúk! Gyertek ide! Ugyanis megkértem Soo Min-t, hogy írjon egy új dalt, ami az első albumotokban a 4. dalként fog szereplni, de csak akkor, ha jónak találom! Akkor olvashatnám is?
- Persze, a gépen minden rajta van - mondtam.
Majd leült a géphez, megnyitotta a szöveget, és olvasni kezdte. Komolyan majdnem felrobbant az agyam, hogy hogy fog neki tetszeni...
Kb. 4 perc olvasás után felállt, majd mondta:
- Nagyszerű lett Soo Min! Ügyes vagy! Holnap erről majd még többet fogunk beszélni, csak az a biztos, hogy benne lesz az albumban! Jó éjszakát nektek!
Majd kiment.
Majd kicsattantam az örömtől! Ezt el sem hiszem! Bár már nagyon fáradt is voltam, ezért elmentemzuhanyozni, majd aludni.
A mai nap teljes békében tudtam elaludni... Sőt! Boldog voltam...
Másnap reggel...
Ez az! Én keltem fel először! Vagyis van időm felöltözni, amíg a fiúk alszanak... Muhahaha...
Gyorsan felkaptam magamra egy egyszerű ruhát, kisminkeltem magam, és most már készen állok a napra! Amikor megfordultam, éppen akkor kelt fel Kyu Bong.
- Jó reggelt Soo Min!
- Neked is Kyu Bong... - istenem, mindig zavarba jövök, amikor félmeztelenül áll előttem...
- Jössz reggelizni? Csak először felöltözök.
- Oké - mondtam mosolyogva.
Utána műzlit ettem Kyu Bonggal...
- Kyu Bong... Kérdezhetek valamit?
- Hát persze!
- Ugye nem haragszol, hogy helyetted írtam meg a dalt?
- Jaj, Soo Min... Hogy tudnék én haragudni rád? Ilyet ne is kérdezz! Én örülök is, hogy te írtad meg!
Nem hittem a füleimnek... Mondjuk ebben biztosan közre játszott a tegnap este történtek...
Boldog voltam... De valahogyan nem találtam túl őszintének, amit mondott... Vagy már teljesen hülye vagyok... Azt nem tudom...
- Elmegyünk a parkba? - kérdeztem.
- Hm... Jól hangzik! Ma úgy sem tudok fontosabb programról!
Majd kézen fogva elsétáltunk. Jól éreztem magam, és úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok...
Leültünk a padra, én pedig csak Kyu Bong karjaiban pihentem...
- Én még mindig nem hiszem ezt el...
- Majd megszokod, Soo Min - mosolygott.
- Szeretlek - mondta.
- Hmm... Nem hiszek neked - kuncogtam.
- Azt akarod, hogy bebizonyítsam?
- Igen, azt!
- Hát jó, te akartad!
Majd felállt, megfogta a kezem, és magához húzott.
- Dong Soo Min, leszel a barátnőm?
Na, nem erre számítottam!
- Örömmel!
Ez valami hihetetlen...
Majd megcsókolt. Még jó, hogy közben végig fogta a kezem, mert különben elájultam volna...
- Most már elhiszed?
- Elhiszem - mondtam mosolyogva.
És tényleg tud cuki lenni...
Majd a fülembe súgta:
- Szeretlek!
Folytatjuk...
