Íme a stúdió... Bár még nem értünk oda... Otthonról is csak egy óra múlva indultunk el, és aztán még jó nagy forgalmi dugóba is keveredtünk...
Eközben a stúdióban...
- Már nem itt kéne lenniük Chin-Dae?
- De igen szívem, gondolom hamarosan itt lesznek!
Ekkor pont odaértünk.
- Sziasztok! Bocsánat a késésért, nem kerültünk ki a dugóból...
- Végre itt vagytok! Már azt hittem nem is jöttök!
- De itt vagyunk! Mondjuk...
Felállt és odajött az a nő is.
- Semmi baj, akkor majd holnap átbeszélünk mindent, mert már eléggé késő van!
- Rendben.
- Az én kis feleségem remek drámát írt! És azt hallottuk, hogy Hyang még nem szerepelt ilyen fontos filmekben, ezért örültünk, amikor hívtál minket!
- Hát igen...
- Bemutatom a további munkatársainkat:
- Ő itt Kang-Jin. Ő vágja össze a jeleneteket, és sok más dologban is részt vesz a forgatások alatt.
- Hyong Min. Világosítás, hang minőség. Ezeket felügyeli... és azt hogy mindennap friss, finom kávé kerüljön az asztalra!
- Ez szuper! És a sajtótájékoztató mikor lesz?
- Hát... először is holnap érkezik egy újságíró, egy nagyobb sajtótájékoztatót majd csak az első epizód után szeretnénk!
- Akkor holnap mikor jöjjünk?
- 12 óra körül jó lesz, és ha lehet, most ne késsetek - mondta nevetve.
Én persze csak ott álltam, és elgondolkodtam rajta, hogy miért is állok itt.
De megakadt a szemem...valakin...
*zoom*
Rajta... Nagyon-nagyon helyes... igaz, hogy nem tudom ki ő, de...
Odajött hozzám Shan:
- Gyere, indulunk! Holnap visszajövünk a sajtótájékoztatóra!
- Oké..
Persze nekem semmi kedvem nem volt hazamenni.. Egész nap csak ott ácsorogtam volna...
Másnap hajnalban már fent voltam. Éhes is voltam,és izgatott is... Huhh!
Kimentem a konyhába reggelizni. Shan is kint volt, ő viszont már megette.
- Izgulsz? - mondta hirtelen.
- Miért izgulnék?
- Ma van a nagy nap! A sajtótájékoztató.
- Ja igen, tudom. Nem izgulok - mosolyogtam.
Majd folytattam az evést. De talán még is csak izgulok...
- Figyelj Shan, én most megyek felöltözök! Hamarosan indulhatunk is!
- Okés!
Íme. Nem túl laza, de nem is túlzottan elegáns. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz! Ott lesz egy csomó újságíró és riporter? Na és az a legfontosabb kérdés, hogy bírni fogom-e... De úgy még is csak könnyebb lesz, ha előtte elújságolom Arinak!
Amint felhívtam a számot, már fel is vette.
- Szia Hyang! Hogy-hogy hívtál? Valami baj van?
- Nem, sőt! Jó híreim vannak! Pár percen belül megyünk Shannal egy sajtótájékoztatóra!
- De jó! Sok sikert! Majd ma este, vagy holnap átmegyek, ha ráérsz!
- Jó! És egyébként jó hamar felvetted a telefont...
- Jah igen... SMS-eztem Kenji-vel! Jövőhét hétfőn ugyanis eljön Koreába! Úgyhogy majd el megyünk valahová!
- Ez jól hangzik! De most megyek, indulunk!
- Akkor mégegyszer sok sikert! Szia!
Majd kimentem.
Shan nagyon boldognak, és magabiztosnak tűnt. Pedig általában nekünk semmi sem megy zökkenőmentesen... Talán majd most!
- Akkor induljunk!
Mosolyogtam majd követtem. Ahogy egyre közelebb kerültünk a stúdióhoz, annál jobban összeszorult a gyomrom...
Amikor beértünk... Nagyot csalódtam. Minden ugyanolyan volt, nem kerítettek ennek nagyobb feneket... De azért örültem, mégis egy sorozat szereplőjeként állhatok itt...
Odajött hozzánk a főnök:
- Sziasztok! Épp időben! A riporter pár percen belül megérkezhet! A forgatást pedig jövőhét elején kezdjük!
- Akkor ezt átbeszélhetnénk!
Ekkor meghallottam, hogy ők még beszélgetni akarnak a forgatásról, a sajtótájékoztatóról...bla-bla-bla...
- És nekem muszáj hallgatnom? - ez csak úgy kifakadt belőlem...
- Nem... Ülj le a kanapéra a fiúkhoz! Majd ők elmesélik a történetet, egyébként is majd postázunk nektek egy-egy példányt a forgatókönyvből... - mondta kissé haragosan.
Ott van ő is... Áááá.... Na most már tényleg vége van mindennek...
Leültem és mosolyogtam, mintha mi sem történt volna... Pedig belülről olyan érzésem volt, mintha szétrobbant volna az agyam és egy normálatlan ősember lennék... Próbáltam nem rá nézni, ha ő nem nézett volna engem egyfolytában...De ekkor elkezdte mondani a sztorit:
- Szia, Min Ho vagyok! És nekem kell elmondanom neked a sztorit. Szóval, a történet egy 18 éves lányról szól, aki szerelmes lesz a koreai maffia-főnök fiába. A fiú amikor megtudta apja titkát, elköltözött, és elitta az összes pénzét.
Húú... Igazából nem is tudtam figyelni... Beszélt és csak beszélt... De hogy ha ő a főszereplő és én... Ahogy ezek a gondolatok átmentek a fejemen nagyon ideges lettem...
Ekkor belépett a riporter, aki az ilyen darabokról szokott kritikát írni több magazinban is. Igaz, hogy mi észre sem vettük...
Ekkor hirtelen beleszólt a másik fiú:
- És szerencsére pont én vagyok az egyik főszereplő!
...
Folytatjuk...
